Vendégkönyv

Kedves Rékaliza. Egy rövid történetet írnék. Tavaly, amikor elindítottam a saját vállalkozást, pokolian féltem. De egyszerűen nem volt más választásom, mint arra, hogy erre a belső hangra hallgassak. Ezt nem tudtam hova tenni. Ez olyan erős volt bennem, hogy ilyet még nem éreztem. És jött a kérdés, hogyha ennyire félek, akkor miért ilyen erős az elhatározás? Ha a lelkem irányít, akkor miért félek ennyire? És miért teszem azt, amit teszek? Mert csak egy válasz jött: Tedd meg! S jöttek a kérdések: Biztos, hogy most? Mi lesz, ha nem megy? Éhen halsz! Mi lesz, nem sikerül? Bolond vagy? Nem volt jó neked a "biztonságos" munkahely? Azt az csoportos egoisztikus agonizálást nem szeretném még egyszer átélni. És az egyik hajnalban amikor éppen azon aggódtam, hogy mi lesz velem, jött egy érzés, sőt nem érzés volt, hanem tudtam, hogy nem vagyok azonos ezzel az érzéssel. Nagyon nagy nyugalmat éreztem. Nem tudom leírni. Szerintem ott kapcsolódtam a nagybetűs lelkemmel. És ezt a krízis hozta ki belőlem. Erre próbálom mindig emlékeztetni magam, és próbálom ezt minél többször átélni. Mert a lelkem tudja, hogy minden rendben van. Mert eddig mindig megkaptam a segítséget amire szükségem van az utamon, hogy a célomat elérjem, mert mindig megérkezett a lehetőség. Nagyon köszönöm a mai előadást, nagyon hamar eltelt. Nagyon jó hallani a hangod. Ölellek.