
A personocratia (angolul) szó a szuverén személy (persono-) kormányzási hatalmát (-cratia) jelenti.
A perszonokrácia minden olyan személyre utal – rád és rám –, aki emlékszik arra, hogy ő Idessza, és a mindennapi életben úgy is viselkedik.
Idessza: Az „I” én (az emberi lény), az „ID” a személyazonosság(om) a „-dess” ( „godess” istennő szó utótagja) és az „-a” (az angolban ez a nőnemű utótag) kombinációja.
Az Idessza nevet a perszonokrácia használja a minden létezőben rejlő legfelsőbb lényre.
A szellem és az anyag illuzórikus szétválasztásán túl Idessza egyszerre a teremtő szellem és a teremtett anyag. Következésképpen minden ember Idessza, a világegyetem teremtője, akár tudatában van ennek, akár nem. Perszonokrácia emlékszik arra, hogy ki ő valójában, hogy ő Idessza és ennek megfelelően cselekszik. Ahogy fokozatosan felfedezi az igazság-tudatot, az illúziók régi világa összeomlik és a minden emberben rejlő legfelsőbb lény végre szabadon kifejeződik.
A perszonokrácia egy olyan tudatosságot képvisel, amelynek két nélkülözhetetlen és egymástól függő aspektusa van: a látásmód és a cselekvés. Másképp látja a dolgokat, és ennek megfelelően cselekszik.

A materializmus keltette illúzió-világában éltünk eddig, mely szerint az emberi lény csupán anyag és semmi rendkívüli nincs benne.
A világ vallásai szerint az ember gyarló, életében imádságokon, cselekedeteken keresztül kapcsolódhat az istenéhez. Az eddig ismert nézőpontok szerint az ember lény lényegében egy rajta kívül levő teremtőtől teljesen elkülönülve élte szenvedéssel teli életét.
Beletörődve a szenvedés „elkerülhetetlenségébe” az ember különböző hierarchikus rendszereket hozott létre melyek csak tovább fokozták a megosztottságot. A megosztottság pedig mindig harcot, háborút, halált szül. Az emberiség történelmében ezt látjuk ismétlődni ezeket a jelenségeket. Hogy miért van ez így?
Mert elfelejtettük, hogy kik vagyunk valójában!
Miért nem tudjuk, hogy kik vagyunk valójában?
Azért, mert elfelejtettük. De hogyan is tudhatnánk, hogy kik vagyunk mi valójában, ha fel sem tesszük ezt a kérdést önmagunknak? Miért elégszünk a mai „modern civilizációnk” konfekció-gondolataival és propaganda-magyarázatával? Mert nem tudjuk, hogy mi az igazság.
Arra a kérdésre, hogy honnan jöttünk és kik vagyunk mi valójában úgy tudjunk a legkönnyebben választ megkapni, ha elmélyedünk a kezdet megismerésében. Amint az élet eredetére gondolsz rögtön két dolog jut az eszedbe – az egyik a vallások szerinti teremtés, a másik pedig a Charles Darwin nevéhez kapcsolt evolúció.
Szeretnék bemutatni neked egy másik nézőpontot, amely az eredetünkre vonatkozik. Merőben eltér az összes eddig ismerttől és amennyiben a sorok között is tudsz olvasni, akkor felismerheted magad is az okot, hogy miért nem hallottál eddig erről a médiában, iskolában vagy a templomban.
A Szellem sok más megnevezéssel bír, hívják még Teremtnőnek, Valóságnak, Igazságnak, Forrásnak, Eredeti rezgésnek, az egyetlen igaz Szeretetnek, Egynek, Legfelsőbb Lénynek, Örökkévalónak, Végtelennek de úgy is láttam róla már említést, hogy AZ, Szupramentális, vagy Idessza.
A Szellem nem rendelkezik nemmel, se nem férfi, se nem nő, hanem egy rezgés egy energia. Mindennek eredeti és örök forrása, mindenhol jelen van, mindenben és mindenkiben. Örök és egyetemes, túl van az idő és tér korlátjain, túl a születésen és halálon, sosem változik.
A Szellem, mint eredeti idesszai rezgés megelőzi és létrehozza a formát és anyagot. Ő a Legfelsőbb Lény, ami (bár szerintem helyesebb lenne úgy írni, hogy aki) létezik minden teremtettben mind belül, mind kívül. Más szavakkal feloldódott a teremtményeiben, nem rajtuk kívül él és uralkodik, ahogyan ezt a vallások tartják, hanem benne van minden teremtményében. Ő EGY ÉS MINDEN. Szellem rezgésének csökkentésével létrehozta a Lelket.
A Lélek a Szellem első egyéniesült, individualizált, halhatatlan megnyilvánulása a forma világában. A Lélekben szunnyad a Szellem minden lehetősége. A lélek célja és feladata a saját evolúciója, fejlődése (mert a Lélek folyamatosan fejlődik) szóval a Lélek rendeltetése az, hogy a fejlődése során teljes mértékben kifejlessze a Szellem jellegzetességeit.
A TEST: anyagi létezés, mint a spirituális lényeg ellentettje. a test a személy tudatossági
állapotának időleges es változtatható megnyilvánulása. Egyes részei láthatóak, míg mások láthatatlanok maradnak.

A kézzelfogható fizikai test látható, ez a külső burok.
A láthatatlan rész emocionális (vitális, asztrális) és mentális testből áll.
Amikor ELVÁLASZTOTT lelkétől, a testet az egó kormányozza, aki uralja az öntudat három burkát: gondolatok (mentális), vágyak (emocionális) és szokások (fizikai).
Az egó betegséget és halált vált ki. Amikor EGYESÜL a lélekkel, a lélek kormányozza, és igazságban, rendben és békében él.
Legfontosabb,hogy az elme, az agy és a „fej” a mentális testhez kapcsolódik, és nem a szellemet képviselik.
Szintén, a szeretet‑vágy és a „szív” mindig az érzelmi testre, és nem a lélekre vonatkozik.
Az EGÓ: a lélek árnyéka vagy torzított képe. Egy személyiség, ami elkülönült a valóságtól, és azonosult az illúzió világával. Az egó vezérli általában a testet (mentális, emocionális és fizikai). Félelemben él és a halálba vezet. Az emberiség kezdete óta az egó volt a test egyesítő tényezője. Mostanáig, ő felelt az emberi faj túléléséért, most viszont gyors kihalásának alapvető oka. Most elkell tűnnie, és a léleknek felváltania, aki el fogja foglalni helyét, mint egyesítő tényező, és lehetővé teszi az új lény születését. Az egó az a léleknek, mint a félelem a szeretetnek: egy hiány, egy puszta árnyék. Amikor az egyik növekszik, a másik eltűnik.
EMBERISÉG: gondolkodó ösztönlény (Homo sapiens), tagjai egyéni lélekkel bírnak. Nincsenek tudatában idesszai személyazonosságuknak, az egó kormányozza őket. Az emberiség egy átmeneti faj az állatiasság és Idesszaság között. Egészen addig, amíg az emberiség túlél a kettősség világában, megosztásban, háborúban és a földi pokolban fog vegetálni. Amikor egy kritikus tömeg eléri az igazi indivi‑dualitást (oszthatatlan kettősség a test+lélek egyedülését jelenti), az emberiség megteremti az egyesülést, békét és a földi Paradicsomot.
IDESSZAI LÉNY: az új faj egyede (indivitrial), a szentháromság három elemének egyesülésének eredményeként: szellem‑lelek‑test. Az INDIVIDUAL szót (osztatlan „duális” vagy kétrészű lény) helyettesíti itt az INDIVITRIAL szó (osztatlan „hármasság” vagy három részű lény). Ez képviseli a teljesen befejezett lényt, Idessza főművét. E lény most új testtel rendelkezik – keményebb, mint a gyémánt, és hajlékonyabb, mint a szalmaszál – az összes idesszai tulajdonsággal: mindenhatóság, mindentudás, halhatatlanság, korlátlan teremtés, tökéletes egészség, végtelen szeretet, öröm, harmónia és béke.
Talán már számodra is körvonalazódik, hogy ezek után az emberre nem tekinthetünk továbbra is úgy, mint csupán testre (anyagra), de még úgy sem, mint egy magára hagyott teremtményre, hanem úgy kellene szemlélnünk, mint: SZELLEM-LÉLEK-TEST.
A perszonokrácia látásmódja tehát az, hogy minden ember azzal a céllal, küldetéssel született, hogy a benne (is) élő istenit megnyilvánítsa, át-SZELLEM-esítse az anyagát, ami annyit tesz, hogy a Szellem rezgésszintjén van a teste is.
Ehhez emlékeznie kell arra, hogy ő Idessza, a Belső Teremtőt képviseli, aki benne rejlik a teremtés összességében, vagyis Idessza maga a Teremtő és Idessza maga a Teremtmény is. MINDEN IDESSZA! Minden személy Idessza, akár tudatában van ennek, akár nem. Sőt még a bennünket körülvevő állatok, növények, kőzetek és ásványok is idesszaiak, de ezek nincsenek tudatában ennek… mint ahogyan az emberek is elfelejtették ezt.
A perszonokrácia tehát nem egy elvont fogalom, nem egy vallás vagy szekta, nem filozófia, nem iskola, nem egy spirituális irányzat, még csak is egy fogalom.
Perszonokrácia = bármely személy, aki emlékszik, hogy ő valójában Idessza, vagyis ő a maga a Végtelen Teremtnő és ez nyilvánul meg a hétköznapi cselekedeteiben, a viselkedésében, a „gondolkodásában” és a döntéseiben.
A perszonokrácia három kritérium alapján ismerhető fel:
- SZEMÉLYAZONOSSÁG: tudja, hogy ő a teljes Idessza, és nem csupán az Isteni egy darabja, tagja vagy szikrája, gyermeke vagy lebutított demó változata. Tudatában van, hogy birtokolja az összes idesszai tulajdonságot.
- HATALOM: felismeri saját indivi‑duális (osztatlan kettősségű) szuverenitását, belső legfelső hatalmát. Úgy dönt, hogy elsődlegességet biztosít női princípiumának. A lelke kormányzása alatt áll, és mindig átadja neki a gyeplőt. A hierarchia keretein túl él.
- ŐSZINTESÉG: valódi személyazonosságának megfelelően él, igazságban és harmóniában. Mindig szuverén módon cselekszik minden időben, és az élet minden területén: pénzügyi, jogi, politikai, társadalmi, információs, egészségügyi, családi, oktatási, spirituális stb.
Mindaz, amit ezen az oldalon találsz talán teljesen szembe megy mindazzal, amit eddig tudtál / hallottál / tanultál a világról és önmagadról. Ez egy másfajta honlap, egy másfajta szemléletet közvetít, egy másfajta valóságot ír le, másfajta tudatossággal lett teremtve – másfajta, mert különbözik mindaztól, amit eddig ismertél, olvastál vagy hallottál.
Ahhoz, hogy az itt található tartalmakat mélyrehatóan meg tudd ismerni és be is tudd fogadni azt, kérlek hagyj fel azzal, hogy:
- folyton ugyanazokat a régi dalokat ismételgeted, például a „úgy hangzik, mint” vagy a „jut eszembe róla”, vagy
- hogy abban reménykedsz, hogy megtalálod a receptet egy „jobb világhoz”, ahol nagyobb a „társadalmi igazságosság”, vagy
- hogy megpróbálod a Perszonokráciát egy vallás, spiritualitás, hagyomány, főiskola, rend, szekta, titkos társaság, testvériség, szervezet, vállalat, egyesület stb. címkével ellátott skatulyába helyezni,
Ha ezekkel foglalkozol, akkor teljesen félreérted a lényeget!
Ez azt jelenti, hogy a mentális szűrőd blokkolja az igazságtudatból érkező új információkat, és ismét megpróbál visszarántani a régi illúzióvilágba.
A perszonokrácia pont az ellenkezőjét teszi. Teljesen megáll, és 180°-os fordulatot vesz mindattól, amit az elmúlt évezredekben tett, mindazoktól a dolgoktól, amelyek félelemhez, háborúhoz, egyenlőtlenséghez, méltánytalansághoz, betegséghez, öregedéshez és halálhoz kötik.
Tehát ez egy meghívás arra, hogy teljes testeddel látogass el erre az oldalra, ne az eszeddel próbáld megérteni, vagy rögtönzött magyarázatokat találj ki. Hagyd rezegni a sejtjeidet, mivel ők az igazság mesterei. Tudják. Egy idő után kiszűröd azt, ami nem illik a jelenlegi pillanatod igazságához – az egyetlen hasznos igazsághoz számodra.
A Perszonokrácia egyedisége
Mi az a Perszonokrácia útjában, ami annyira megkülönbözteti minden más spirituális, mágikus, filozófiai, társadalmi, családi, politikai, jogi, gazdasági, orvosi, tudományos vagy oktatási tanítástól?
Különbözősége három fő aspektusban rejlik:
- A perszonokrácia az intelligens elmén túl található igazságtudat útját követi, ahol az illúziót a valóság váltja fel.
- Hogy összhangban legyen ezzel az úttal, Perszonokrácia ezt az igazságtudatot mindennapi életének minden aspektusában megnyilvánítja. Konkrét cselekvés nélkül a tudatváltozások ingatag és terméketlen maradnak. Az ember körbe-körbe forog, és sehová sem jut.
- Végül a Perszonokrácia a tudat átalakításán dolgozik. Egy jelentős mutáció felé halad, nem pusztán egy fejlődés felé. Ezáltal az útja nagyon eltér a személyes fejlődéstől, a tudat evolúciójától vagy a transzhumanizmustól – legyen az technológiai, vagy mágikus.
Az emberiség egy átmeneti faj a tudattalan állatiasság és a teljesen tudatos identitás között. Jelenlegi tudatállapot-átalakulásából egy új lény – az idesszai lény – fog kibontakozni.
Amíg az emberi érzékelés a mentális testben – sőt, még a spirituális testben is – megmarad, az ember nem tudja elképzelni, mi rejlik a régi, korlátozott illúzióvilágán túl. Nem értheti meg Perszonokrácia útját, amely egyszerre radikális (a gyökerekig hatoló) és integrális (a teljes átalakulásra törekvő). Csak annyit tehet, hogy reprodukálja a múltat, és legjobb esetben is megpróbálja jobbá tenni azt.
Épp ellenkezőleg, a Perszonokrácia leállítja a múlt ismétlését, és egy új teremtésre törekszik. Teljesen MEGÁLL, és 180 fokos fordulatot vesz a puszta darwini evolúciótól. Elvágja a múlthoz fűződő kötelékeit, elhagyja fizikai szokásait, vitális vágyait, mentális hiedelmeit, és egy ismeretlen utat követ. Ez elvezet ahhoz, hogy teljes mértékben megnyilvánuljon az, aki valójában: egy mindenható, idesszai lény félelem és ego nélkül.
